~Megbocsájtás~

Sziasztok. Mint ígértem, itt vagyok az új résszel :) Ehhez a részhez, asszisztálni fog egy fiú, aki Tori életének volt része a múltban....a következő részekben is részt vesz, de nem úgy, mint pl. Camilla...:D Jó olvasást :)

A telefonomért nyúltam, aztán tárcsáztam egy számot..már rég nem beszéltem vele...és úgy tudom, hogy itt lakik Francia országban...

-Halo?-szólt bele bizonytalanul egy ismerős hang
-Szia....Matt...Tori vagyok..-szipogtam
-Kumin?
-I-igen...-mondtam, és letöröltem a könnyeim.
-Vikiiii.-tudtam, hogy nagyon megörült

Matt mindig is csak Vikinek hívott....mástól inkább a Torit fogadtam el, de ő így is hívhatott. Ő volt az egyetlen, aki mindig ott volt velem. A szüleivel Amerikából költöztek Magyar országra. Mivel akkor egy fogszabályzós-szódásüveg szemüvegű volt, mindenki csúfolta...de én valahogy kedveltem. aztán ahogy nőttünk, és 13-14 majd 15 évesek lettünk, egészen "kikupálódott", akkor már a középsuliban bomlottak érte a lányok, és bárki megtett volna érte bármit, hogy Matt McLaren barátnője lehessen. Köztünk végig szigorúan baráti kapcsolat volt, aztán az érettségi után ki költözött Francia országba...a reptérre én kísértem ki, és akkor....elcsattant egy csók..azóta nem emlegettük a dolgot, ha néha beszéltünk... 

-Azt hittem, hogy már elfelejtettél.-nevettem fel erőtlenül.
-Ahhaha-nevetett-Téged? Ne  butáskodj! Már nagyon hiányzott a hangod...azt hittem, hogy azóta megváltozott a számod.
-Nem...még ugyanaz..És te itt vagy még Párizsban?
-Már Londonban lakom...de most Elisa nénikémnél vagyok.De hogy-hogy itt? Te is itt vagy?
-Ami azt illeti igen...-vakartam meg feszülten a homlokom
-Találkozhatnánk..
-Hát igen..viszont...én itt valami "mézeshéten" vagyok, de kiderült, hogy a barátom megcsalt...most  be vagyok zárkózva a fürdőbe..

Kicsit felkuncogott, mert azt hitte,hogy viccelek, de miután nevetése  után is szótlan voltam, rájött, hogy nem viccelek.

-oh...hát. Beszélj vele. 
-Nem! Taylorral csalt meg..
-Meleg?-tudtam, hogy kikerekednek a szemei
-Mi? Neeem.-itt felnevettem- Nem a Lautnerrel, hanem a Swifttel..
-Jaa, az jó csaj.
-Köszi a támogatást..
-Úgy értem, szemétség volt. 
-Az.

Megpróbált jobb belátásra bírni, de hajthatatlannak bizonyultam. Aztán sikerült kicsit megingatnia az elszántságom. Azt mondta, hogy  nyilván nem hozott volna el ide, ha nem szeretne, és biztosan egy összemontírozott kép lehetett az, ami a címlapról kacsintgatott rám a zsúrkocsiról reggel. 

-Rendben..akkor majd ha hazaértünk hívlak.-tettem le

-Harry..beszéljünk.-nyitottam ki az ajtót
-Végre. Drágám..nagyon szeretlek. Ez butaság...tudod volt valami, amiről nem számoltam be.
-Na ne.-mondtam cinikusan
-Szóval..-mondta meg sem hallva a "beszólást"- Mikor terveztem veled, hogy elhívlak randizni, egy koncerten ott volt ő is, és felajánlotta, hogy találkozhatnánk...én el utasítottam, erre azt mondta, hogy keresztbe fog nekem tenni...akkor azt hittem, hogy kamuzik..de kivárta amíg lesz  barátnőm és úgy áll bosszút. 
-Igaz? Ez teljesen biztos, Nem hazudsz?
-Persze, hogy nem...nagyon nagyon szeretlek...-mondta, és pedig megadóan magam meg öleltem..