~Regina szemszöge~
-Nagyon szeretlek.-nyomott újabb puszit a számra Zayn. Ezt egyszerűen nem lehet megunni. Az édes csókjaitól a hideg ráz, persze jó értelemben =)
-Én is téged édes.-mondtam, majd elmélyítettem a csókot.
A dolgokat meg beszéltük, és mindent tiszta lappal kezdünk. Zayn végig simított arcomon, majd végig az oldalamon, és a fenekembe markolt. Kicsit felkuncogtam, így ő nyelvét átdugta a számba, és enyémmel vívott harcot, de végül ő nyert. Nem bírtam tovább. Hajába markoltam, és közelebb húztam magamhoz.
Kezét a pólóm alá csúsztatta, és végig simított melleimen. Felkapott az ölébe, és felvitt a hálószobába....
*~*
Zayn már régóta hiányzott, a közelsége, a csókjai és hát az együttlétek is... Mindig nagyon gyengéd, de közben határozott is, és megmutatja milyen az igazi Bradford Bad Boi. :))
~Liam szemszöge~
-És amúgy milyen Magyar ország?néztem Torira, aki egyébként gyönyörű, és angyal hangja van....miket beszélsz Liam? Neked barátnőd van...
-Hát, egész jó, csak az a gond, hogy rossz emlékek fűződnek hozzá..-húzta el a száját
-Nekem nyugodtan el mondhatod.-simítottam végig karján
-Hát, jó. A szüleim mikor 16 éves lettem, elhúztak Berlinbe. Még csak 13 éves voltam, amikor minden hétvégén lepasszoltak a nagyiéknak. Egyszer aztán mikor mentünk vissza a házunkba vasárnap délután, anyáék nagy bőröndökkel jöttek be velünk a házba. Engem felküldtek a szobámba, e hallottam, hogy a nagyiéknak áradoznak a hétvégi nyaralásról, és, hogy jövő héten is mennek, meg valami Dávidról is beszéltek...Nem tudtam, hogy ki az..talán egy eltitkolt rokon? Egy ügyfél? ki tudja? Aztán amikor anyuék bejelentették egy évvel később, hogy kimennek Berlinbe egy huzamosabb időre, nagyon szomorú lettem.. miért nem akartak elvinni? Csak ez a kérdés volt a fejemben.....A Nagyi tavaly a halála előtt egy nappal mindent elmondott. Anyáék azért passzoltak le, amikor csak lehetett, mert alapból nem is szerettek volna, ha megszületek. Anya 18 éves volt, amikor teherbe esett velem. El akart vetetni, de már nem lehetett, mert túlságosan is előrehaladott volt a terhesség. Ezért megtartottak.. megvárták amíg nagyobb leszek, aztán elhúztak.
Folytak könnyei és hozzám bújt. Közelségétől egész testem megremegett. Meg akartam ölelni, és meg is tettem.
-És, mi van azzal a Dáviddal?-kérdeztem halkan
-Na ezaz, ki az? Még nem kaptam rá választ. A nagyi sem mondta el...-zokogott
-És, én nem akarlak félre vezetni, de mi van, ha ő a te..a te..-kezdtem, de félbe szakított
-A testvérem? Hát, lehetséges. Mindig is úgy beszéltek anyáék róla a nagyiéknak, mint valami csodáról, hogy milyen jó, milyen okos, milyen vicces, és hogy nála jobbat kívánni nem is lehet
-Talán én tudnék neked segíteni..-suttogtam hajába
-Hogyan?-pattant ki karjaim közül és szembe nézett.
-Egy, magán nyomozót fogadok neked
-És ez hogy megy? -kérdezte
-Hát, a magán nyomozó először is kicsit szétnéz a családi hagyatéknál, és hátha talál valamit, ami elvezet a célhoz. Lehet az egy levél, egy mindent bizonyító fénykép..-soroltam fel
-Egy levél? A nagyit egyszer láttam, hogy valamit ír, aztán eltette a kis virágos köténye zsebébe. Nem kérdeztem rá, azt hittem, hogy egy régi rokonával levelezik és neki lesz....Akkor talán az..
-És ez mikor volt?
-Hmmm..A halála előtt egy-két héttel lehetett. Nem tudom pontosan.
-Akkor ideje mindent megtudni.
-Gondolod?-nézett rám gyönyörű barna szemeivel.
-Tudom.-mosolyogtam biztatóan, majd elő is kaptam a telefonom, és tárcsáztam egy számot.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése